Blogszünet

Hát ez is eljött.... kiégtem :)
Igazából hétvégén a nagykövetségen való szavazáson és egy óriási viharon kívül semmi nem történt. A szavazásról pár szóban annyit, hogy nem éreztem "hűde" különlegesnek. Bementem egy épületbe, szavaztam. A különbség csak annyi, hogy kettővel többször kellett papírt aláírnom. Na mindegy, ezt is legalább kipróbáltam. Mellesleg sokan szavazhattak itt, a lapon én voltam az utolsó, aki megjelent.
Szerdán meg végre hazamegyek pár napra (vasárnapig), hogy aztán megújult erővel belevághassak a második félidőbe. Amúgy is rám fér már a családi kényeztetés. :) Nem is beszélve a cseresznyéről, sütikről, meleg házias ételekről, ésatöbbi-ésatöbbi... :) Őszintén szólva nagyon kell már ez a feltöltődés, egyhuzamra éppen elég ennyi mindenből (nem is beszélve a mai sztorimról... :S). Közhely következik: a jóból is megárt a sok. :) Aztán meg ha visszajövök, újra teljes intenzitással belevetem magam a bajor tájakba és végre elmegyek az Alpokba is. Na és persze a blog is új erőre kap majd, ígérem! :)

Szegedre nem megyek le, ne haragudjatok barátosnék... a 4 nap még nekem is csak 4X24 óra, ami egyáltalán nem sok, ha 2 hónapja nem voltál otthon. Ígérem, szeptemberben bepótolunk mindent! Sőt, még rá is rakunk egy lapáttal ;) Addig is kitartást nektek, nagy kalappal mindenhez, amihez nagy kalap kell! :)

Szóval egy szó, mint száz:

Blogszünet

Német popzene - retró :)

Igazán gusztustalan az időnk szombat ellenére és vasárnapra is ilyet mond... :( Emósok, potenciális öngyilkosjelöltek, depressziósok... biztos örülnek, de én a frászt kapom a négy fal közt.
Ennek örömére kicsit kotorásztam a neten és néhány nagyon "hangulatos" német videóra bukkantam. A kor divatos helyes megfogalmazása szerint: retró :) Engem jobb kedvre derített, hátha titeket is!





Igazából csak az első dal miatt hoztam lépre a postot, annyira megtetszett. :)
A második meg csak azért érdekes, mert a 80-as években a németek nagyon a halálukon érezték magukat a környezetvédelem kapcsán, szinte már a holnapra képzelték a világvégét. Egyébként ezt a politika is felkapta, és megalakult a Grüne párt (zöldek).
Értelmesebb posztra ne számítsatok tőlem a hétvégén. A gépemet bent felejtettem a munkahelyen, az idő pocsék, az én hangulatom meg valahol a béka... na ott. Na de majd holnap megyek szavazni, a nagykövetségre és jó kedvre derülök! :)

Jó hétvégét mindenkinek!

Bad Tölz

Pünkösd hétfőjén elnézem egy München környéki városba, Bad Tölzbe. Igazából elég rossz volt az idő, ráadásul az út is kikészített, így nem voltam egy nagy hangulatban aznap...

Az S-Bahn végállomásától egy busz vitt Bad Tölzbe. Na már most a busz teli volt korosodó hölgyeményekkel (ne kérdezzétek miért pont akkor), így csak állni tudtam az egyórás út alatt, ráadásul levegő nuku és igen kanyargós úton haladtunk... maga a busz is már egymagában sok lett volna. Így mire kiszálltam a buszból, leszívesebben fordultam is volna vissza. Persze az eső is szemerkélt etc. etc....
Szegény Bad Tölz többet érdemelt volna tőlem, mert igazán gyönyörű kis városka, mesés sétálóutcával. Meg az odavezető út is igazi bajor tájakon (legelők, sok-sok tehénnel) kanyarog . De megígértem Bad Tölznek, hogy egy igazán derűs napon még majd visszanézek. :)


Fent: városháza
Lent: egy kicsit talán már giccses, de takaros német házikó
Mellesleg elvagyok, jól vagyok. Bár a koleszban az utóbbi időben akad probléma (folyamatos kajalopás, takarítónő rinyálásra...) és az idő sem valami fényes, meg már várom nagyon a jövő heti hazautamat, de azért elvagyok, szeretek itt éldegélni :)
Ja, valaki mondja már nekem, hogy a cseresznye leért-e már otthon? Csak homályos információkat hajlandóak velem közölni a gonosz otthoniak :)

Flohmarkt-on jártam...

...kincset találtam! :)

Szombatonként ha nincs különösebb dolgom - márpedig általában nincs - akkor kimegyek Riembe a Flohmarktra (bolhapiac). Szeretek kijárni, nézelődni, semmi pénzért valamit venni. vagy csak bámészkodni. Persze ma is megvettem a már hagyományosnak számító 50 Centes fonott kosárkámat, de ma valami másra is leltem! :) Aki ismer, az talán tudja, hogy én szeretem a klasszikus dolgokat. Ilyen a fonott kosár a biciklin, az otthoni bicajom és régi nagy favoritom a....... piknikes kosár! :) Mégpedig az a hagyományos, filmekbe illő, fonott,kosaras, amely az idilli vasárnapi piknikek elengedhetetlen tartozéka. Teljesen odáig vagyok, hogy mostmár egy ilyen tulajdonosa lehetek! A bolhapiacon vettem mindössze 3 Euróért egy magyar nőtől.

Ugye milyen szép?
Már el is képzeltem milyen jó lesz holnap az Englischer Gartenben a tó mellett kipróbálni az új szerzeményt. Persze csak ha nem esik az eső. Komolyan, néha olyan mintha nem is Bajorországban, hanem mondjuk Angliában lennék. Jön egy kis felhő és puff neki, esik. Most meg egyébként is lehűlt az idő. De ahogy nézem otthon is hasonló a helyzet. Látjátok, nem is vagyok én olyan messzi! :)

Fogadj örökbe egy padot!

Én legalábbis így neveztem el ezt a megnyilvánulást. Vagy mit... De hogy miről is beszélek:
Az Englischer Gartenben, a Nymphenburg Parkban és ezen kívül még München számos parkjában megfigyelhető, hogy szépen gondozott padokon egy kis glavirozott tábla díszeleg különböző személyes szövegekkel. Valaki ajándéknak szánta üzenetét, valaki megemlékezésnek, valaki csak közölni akart a Világgal valami "fontosat". Születésnap, évforduló, eljegyzés, esküvő, gyermekszületés... és még ki tudja minek az alkalmából kedves kis üzenetek olvashatóak a padokon. :)

Íme egy példa:




(szöveg: "Franz, 1966-ban itt a Nymphenburg Parkban töltöttük el első közös napunkat. A 70. születésnapod alkalmából köszönöm Neked az együtt töltött éveket. Lois" Vagy valami hasonló.)


Nekem nagyon tetszik az ötlet. Így nem csak szépen vannak tartva a padok, de van egy sajátod is. És nem is akárhol!
Hisz ki szeretne például az Englischer Gartenben Kleinhesseloher See partján ücsörögni a saját, kedves kis üzenettel ellátott padján... :)

Aktuális I.

Mostanában egyre többet lehet itt arról hallani, hogy gondban vannak a tejtermelők, nagyon alacsony a felvásárlási ár. Ráadásul Aldi és a többi diszkontáruház ezt tetézve még csökkentette is a tej árát. (1,5 %-os már 45Cent körül is kapható) Persze a bajor gazdák ezt nem hagyják annyiban.
Szó, ami szó csak azt akarom ezzel a poszttal bemutatni, hogy itt milyen érdekes, tüntethetnek traktorral a gazdák a fővárosban... se táblák százai, sem a pöffeszkedő fővárosi politikusok TV-nyilatkozatai nem tiltanak ki Berlinből senkit. Mondanék én még erre sok mindent, de maradjunk annyiban: messzi van még a "nyugat".

linkek: videó, cikk

Németek és a kerékpár -avagy 2 keréknek áll a világ!

Legutóbb mikor Augsburgban éltem, tél volt és nem volt szembetűnő ez a kerékpármánia. Bár az is lehet, hogy ez kifejezetten Münchenre érvényes, de nem hiszem. Elég csak megnézni Szegedet. Aki biciklivel csoportosan közlekedik amint kicsit is süt a nap, az tuti német hallgató.

Hát, engem is rögtön magával ragadott ez a hullám. Ahogy tudtam beszereztem egy bicajt és rögtön nekivágtam a városnak. Azóta is minden reggel utam egy részét két keréken teszem meg. Bár nem mintha feltétlen szükségem lenne rá, hiszen a metró a sarkon áll meg, de szeretek egy kicsit mozogni, kikapcsolódni miközben tekerek. Amúgy is utálok a föld alatt utazni...
Reggelenként rengetegen kerekeznek a belváros felé. Legyen szó öltönyös üzletemberről, magassarkús, rövidszoknyás, kosztümös nőkről, vagy akár a lazább egyetemistákról, vagy egészen idősekről. Mindenki teker. A lehetőség adott: kiválóan kiépített bicikliutak, külön sávok, felfestések. Sőt, még külön lámpáink is vannak! Olyan mint az autósoknak. És ha pirosat mutat bizony meg kell állni.

Lassan már 2 hónapja hogy itt élek, de még mindig nem sikerült megszoknom, hogy itt az autós minden felháborodás nélkül elenged, ha bicikli útra akarna ráfordulni. Sőt, még ha jóval arrébb is vagyok és kényelmesen beférne, akkor is megáll és elenged. Szinte már félelmetes :)
Reggelente annyian igyekeznek bicajjal A-ból B-be, hogy már-már dugó is kialakulhat a bicikliúton. Rendesen hátra kell néznek, hogy tudsz-e egyáltalán előzni, csengetni, hogy jelezd mész. Ez minden reggel így van annak ellenére, hogy nekünk is 2 sávunk van, igaz az utca 2 oldalán. Az autókkal megegyező irányba használható egy-egy sáv.

A németek durván mindenhova bicajjal mennek. Nem is beszélve a sörkertről! Ez a kép a Hirschgartennél készült:

Az utóbbi képen egy "pótkocsis" kerékpár látható, gyerekeket szoktak benne szállítani. Otthon is 1-2 ilyen már megjelent, de sajna még csak mint csodabogárként. Legalábbis nálunk, vidéken. Amúgy itt a gyerekeket nagyon hamar rászoktatják a bicajozásra. Míg otthon kismotoron játszanak, addig itt pedál nélküli kis fabicajon. Ha nagyobb, akkor meg már láttam olyat, hogy csak egy (hátsó) kereke van a gyerekbicajnak és egy hasonló merev rúddal van az apjáéhoz erősítve. (nem tudom jobban elmondani...)

Ha a sörkertbe bicajjal mennek, akkor a parkokba meg pláne!

Szeretem az itteni kétkerekűek klasszikus vonalait, a régies stílusát, a fonott kosarakat. Persze mindemellett a kerékpár minden formája fellelhető! Mostanában talán a cruiser a divat.

Egyébként ha valakinek nincs bicaja, könnyen hozzájuthat egyhez. Elektronikusan feltölti az egyenlegét és máris viheti a kimondottan erre a célra szolgáló járműveket, ha az zölden villog. egy kis lámpa rajta. (ha pirosan, akkor valaki használja még. Ez az un. Call a bike:

Nagyon megszerettem a bicajozást. Nem csak azért mert hasonlóan akarok élni, mint az itteniek és nem csak azért mert ez az egyetlen mozgási lehetőségem. Egyszerűen kikapcsol, miközben mobilabbá tesz. És így ráadásul sokkal többet láthatok a városból is.
Remélem otthon sem fog alábbhagyni a kedvem! :)