2009. augusztus 27., csütörtök

Végszó

Hát ez is eljött... tegnap megvolt az utolsó munkanapom, holnap pedig irány haza. Valahogy április elején nem hittem, hogy ez a nap valaha is eljön. De hát a fizika törvényei nem változtak meg Münchenben sem, így az idő szépen elbattyogott... Hogy gyorsan-e, vagy nem? Nem is tudom. Ha hirtelen rá kellene vágnom: igen, piszok gyorsan elszaladt ez az 5 hónap. Sokkal gyorsabban, mint hittem. De ha belegondolok, hogy mennyi minden történt ez idő alatt, akkor már nem is tűnik egy pillanatnak az egész.
Hogy várom-e, hogy hazamenjek? Igen, nagyon... mostanra már rengeteg minden és mindenki hiányzik otthonról. Egyenlőre elég volt ennyi a németekből... nem megyek bele a részletekbe, mert igazából nem távozom rossz szájízzel, de egyszerre ennyi pontosan elég volt, köszönöm. És azt hiszem kiéltem a "külföldön élés" mániámat :) Hisz éltem egyedül, éltem külföldön, éltem koleszban, "nyugaton", menő helyen, nagy városban, dolgoztam mint egy felnőtt ésatöbbi. Azt hiszem ez pont így volt jó, kellett ez nekem :) Bár nem mondanám, hogy most már tudok főzni és önállóbb sem biztos, hogy lettem... de később nem lesz rinya, hogy ez meg az kimaradt az életemből :)
Nem mellesleg innen is számtalan dolog fog hiányozni. Az Alpok. Soha nem láttam még olyan szép tájat, mint az Alpok lankái, hegycsúcsai, tavai, tehenei :) És az a rengeteg zöld... azt hiszem erről a bizonyos zöldről, most már mindig a bajor táj fog eszembe jutni :) No meg persze München, Schwabing, az imádott Englischer Garten, a bajor konyha (Breze, Weißwurst, Leberkäse...), a hangulatos sörkertek, a Radler, a bicikliutak... és még sorolhatnám. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy itt élhettem. Egy percig nem bántam soha és nem is fogom! München pedig mindig a szívem csücske marad... (hogy patetikusan fogalmazzak :) )
Talán egyszer még visszajövök, hisz kitudja és nem is a Világ végén van. Vagy máshová Németországba. De most csak egyet tudok: haza akarok menni, de ehhez össze kell pakolnom :)
Köszönöm, hogy követtétek a blogom! Igazán jól esett, hogy nem csak magamnak parádézom. Ki tudja, az is lehet nem ez az utolsó utinaplóm... ;)
Ha pedig később tévedsz erre kedves "idegen", remélem hasznát tudod venni egy-két információnak és te is ugyanúgy beleszeretsz Bayern-be, mint ahogy én.

Viszlát otthon! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése