Flohmarkt-on jártam...

...kincset találtam! :)

Szombatonként ha nincs különösebb dolgom - márpedig általában nincs - akkor kimegyek Riembe a Flohmarktra (bolhapiac). Szeretek kijárni, nézelődni, semmi pénzért valamit venni. vagy csak bámészkodni. Persze ma is megvettem a már hagyományosnak számító 50 Centes fonott kosárkámat, de ma valami másra is leltem! :) Aki ismer, az talán tudja, hogy én szeretem a klasszikus dolgokat. Ilyen a fonott kosár a biciklin, az otthoni bicajom és régi nagy favoritom a....... piknikes kosár! :) Mégpedig az a hagyományos, filmekbe illő, fonott,kosaras, amely az idilli vasárnapi piknikek elengedhetetlen tartozéka. Teljesen odáig vagyok, hogy mostmár egy ilyen tulajdonosa lehetek! A bolhapiacon vettem mindössze 3 Euróért egy magyar nőtől.

Ugye milyen szép?
Már el is képzeltem milyen jó lesz holnap az Englischer Gartenben a tó mellett kipróbálni az új szerzeményt. Persze csak ha nem esik az eső. Komolyan, néha olyan mintha nem is Bajorországban, hanem mondjuk Angliában lennék. Jön egy kis felhő és puff neki, esik. Most meg egyébként is lehűlt az idő. De ahogy nézem otthon is hasonló a helyzet. Látjátok, nem is vagyok én olyan messzi! :)

Fogadj örökbe egy padot!

Én legalábbis így neveztem el ezt a megnyilvánulást. Vagy mit... De hogy miről is beszélek:
Az Englischer Gartenben, a Nymphenburg Parkban és ezen kívül még München számos parkjában megfigyelhető, hogy szépen gondozott padokon egy kis glavirozott tábla díszeleg különböző személyes szövegekkel. Valaki ajándéknak szánta üzenetét, valaki megemlékezésnek, valaki csak közölni akart a Világgal valami "fontosat". Születésnap, évforduló, eljegyzés, esküvő, gyermekszületés... és még ki tudja minek az alkalmából kedves kis üzenetek olvashatóak a padokon. :)

Íme egy példa:




(szöveg: "Franz, 1966-ban itt a Nymphenburg Parkban töltöttük el első közös napunkat. A 70. születésnapod alkalmából köszönöm Neked az együtt töltött éveket. Lois" Vagy valami hasonló.)


Nekem nagyon tetszik az ötlet. Így nem csak szépen vannak tartva a padok, de van egy sajátod is. És nem is akárhol!
Hisz ki szeretne például az Englischer Gartenben Kleinhesseloher See partján ücsörögni a saját, kedves kis üzenettel ellátott padján... :)

Aktuális I.

Mostanában egyre többet lehet itt arról hallani, hogy gondban vannak a tejtermelők, nagyon alacsony a felvásárlási ár. Ráadásul Aldi és a többi diszkontáruház ezt tetézve még csökkentette is a tej árát. (1,5 %-os már 45Cent körül is kapható) Persze a bajor gazdák ezt nem hagyják annyiban.
Szó, ami szó csak azt akarom ezzel a poszttal bemutatni, hogy itt milyen érdekes, tüntethetnek traktorral a gazdák a fővárosban... se táblák százai, sem a pöffeszkedő fővárosi politikusok TV-nyilatkozatai nem tiltanak ki Berlinből senkit. Mondanék én még erre sok mindent, de maradjunk annyiban: messzi van még a "nyugat".

linkek: videó, cikk

Németek és a kerékpár -avagy 2 keréknek áll a világ!

Legutóbb mikor Augsburgban éltem, tél volt és nem volt szembetűnő ez a kerékpármánia. Bár az is lehet, hogy ez kifejezetten Münchenre érvényes, de nem hiszem. Elég csak megnézni Szegedet. Aki biciklivel csoportosan közlekedik amint kicsit is süt a nap, az tuti német hallgató.

Hát, engem is rögtön magával ragadott ez a hullám. Ahogy tudtam beszereztem egy bicajt és rögtön nekivágtam a városnak. Azóta is minden reggel utam egy részét két keréken teszem meg. Bár nem mintha feltétlen szükségem lenne rá, hiszen a metró a sarkon áll meg, de szeretek egy kicsit mozogni, kikapcsolódni miközben tekerek. Amúgy is utálok a föld alatt utazni...
Reggelenként rengetegen kerekeznek a belváros felé. Legyen szó öltönyös üzletemberről, magassarkús, rövidszoknyás, kosztümös nőkről, vagy akár a lazább egyetemistákról, vagy egészen idősekről. Mindenki teker. A lehetőség adott: kiválóan kiépített bicikliutak, külön sávok, felfestések. Sőt, még külön lámpáink is vannak! Olyan mint az autósoknak. És ha pirosat mutat bizony meg kell állni.

Lassan már 2 hónapja hogy itt élek, de még mindig nem sikerült megszoknom, hogy itt az autós minden felháborodás nélkül elenged, ha bicikli útra akarna ráfordulni. Sőt, még ha jóval arrébb is vagyok és kényelmesen beférne, akkor is megáll és elenged. Szinte már félelmetes :)
Reggelente annyian igyekeznek bicajjal A-ból B-be, hogy már-már dugó is kialakulhat a bicikliúton. Rendesen hátra kell néznek, hogy tudsz-e egyáltalán előzni, csengetni, hogy jelezd mész. Ez minden reggel így van annak ellenére, hogy nekünk is 2 sávunk van, igaz az utca 2 oldalán. Az autókkal megegyező irányba használható egy-egy sáv.

A németek durván mindenhova bicajjal mennek. Nem is beszélve a sörkertről! Ez a kép a Hirschgartennél készült:

Az utóbbi képen egy "pótkocsis" kerékpár látható, gyerekeket szoktak benne szállítani. Otthon is 1-2 ilyen már megjelent, de sajna még csak mint csodabogárként. Legalábbis nálunk, vidéken. Amúgy itt a gyerekeket nagyon hamar rászoktatják a bicajozásra. Míg otthon kismotoron játszanak, addig itt pedál nélküli kis fabicajon. Ha nagyobb, akkor meg már láttam olyat, hogy csak egy (hátsó) kereke van a gyerekbicajnak és egy hasonló merev rúddal van az apjáéhoz erősítve. (nem tudom jobban elmondani...)

Ha a sörkertbe bicajjal mennek, akkor a parkokba meg pláne!

Szeretem az itteni kétkerekűek klasszikus vonalait, a régies stílusát, a fonott kosarakat. Persze mindemellett a kerékpár minden formája fellelhető! Mostanában talán a cruiser a divat.

Egyébként ha valakinek nincs bicaja, könnyen hozzájuthat egyhez. Elektronikusan feltölti az egyenlegét és máris viheti a kimondottan erre a célra szolgáló járműveket, ha az zölden villog. egy kis lámpa rajta. (ha pirosan, akkor valaki használja még. Ez az un. Call a bike:

Nagyon megszerettem a bicajozást. Nem csak azért mert hasonlóan akarok élni, mint az itteniek és nem csak azért mert ez az egyetlen mozgási lehetőségem. Egyszerűen kikapcsol, miközben mobilabbá tesz. És így ráadásul sokkal többet láthatok a városból is.
Remélem otthon sem fog alábbhagyni a kedvem! :)

Starnberger See

Tegnap munkaszüneti nap volt (Cristl Himmelfahrt) és mivel remek időt jósoltak, elmentem a régió legnagyobb közeli tavához, a Starnberger See-hez. Legelőször is Tutzing városkát néztem ki magamnak, abból az okból, hogy az közelebb van a hegyekhez, szebb lehet a kilátás. (Meg csak odáig megy a S-Bahn.) A kilátás valóban szép volt, de nem volt egy rendes strandja, így hamar tovább álltam. Nem kevés nehézség árán eljutottam Starnbergbe. (Felsővezeték meghibásodása miatt pontosan az én vonatom állt le először... ÚÚÚtálom az S-Bahnt. Örökké késik és még ez is. Amúgy az "S" schnell-t jelent, vagyis "gyorsat"... lassan átkeresztelhetnék L-Bahnra (langsam-lassú) vagy "Verspätung"-Bahnra ("késünk"-vonat) 1 óra múlva jött a vonatpótló busz, és vidám hangulatban továbbsuhantunk)
Starnberg maga sokkal turistásabb, nyüzsgőbb város. Bár nem néztem szét, mivel kikészültem a megpróbáltatásoktól :) és rögtön a partra mentem, hogy küldetésem beteljesedjem: egy kiadós döglés, napozás. Itt amúgy alapjában véve jó idő van. Sokat esik az eső, de gyorsan ki is derül utána. És hála az Égnek itt a meleg azt jelenti, mint otthon. Max 27 fok van és nem gyulladok meg a napon, nem ég ki az utolsó fűszál is. Pont ideális, emberi, nekem való. :)

Képek:


Egy "szupijó" önporté. Éljen az önkioldó... :|


Ha nem lenne egyértelmű a képek alapján, a régió felső tízezerje szívesen tölti itt az idejét vitorlázgatva. Csak úgy váltották egymás a hajójukat vízre bocsátó legújabb BMW-k és Mercik a kikötőben. Kemény a gazdasági válság :)

Ui.: Aki igazán jó képeket látni a blogomban az Alpokról, nyugodtan megdobhat egy csúcs optikával! :) Addig meg érjétek be ezzel.

Holzkirchen

Tegnap kezdődött a tavaszi fesztivál Holzkirchenben és gondoltam ez egy remek alkalom arra, hogy egy kicsit bemutassam a várost, ahol dolgozom.

Szóval maga Holzkirchen: egy igazi német kisváros. Rendezett, takaros utcák, kertek, tipikus német házak. Nekem nagyon tetszik, hogy az építkezéseknél rengeteg fát használnak, így sokkal közelebb érzi magát az ember a természethez. A természet meg mondjuk alapból közel van, mivel a városból tisztán látszanak az Alpok és gyönyörű zöld legelők - persze szigorúan tehenekkel - veszik körbe a települést. Na meg persze trágyázás idején az egész várost ellepi az a tipikus szag. Nem mondanám büdösnek, inkább csak tipikus bajor vidéki levegőnek. :D (Szépen fogalmaztam?) Meg amúgy sem idegen nekem a határvidék. :) Ja és persze gond nélkül közlekednek traktorral a városban, sőt még Münchenben is láttam már egy-kétszer. (Megj.: Pestről táblákkal vannak kitiltva...) Szó, ami szó, nagy kedves kis városka.

ESPRIT bolt.(fent)


Egy pékség a sok közül.
Itt bajor népviseletet, az un. Trachtl-t (ha jól írom) árulják. Tudjátok, a lányoknál az a mellfeltolós, a férfiaknál meg az a bőr, térdig érő nadrág. (Lederhose) Nekem nagyon tetszik mind a kettő. Ha itt élnék, akkor tuti vennék egyet! De otthon félek bolondnak néznének a főtéren. :)


Főtér és a városháza előtti szökőkút.

A réges régi posta.

A tavaszi fesztivál (Frühlingsfest):
ez a néhány napos rendezvény a tavasz legnagyobb összejövetele a környéken. Nem is ez a lényeg, hanem a megnyitója! :) Jaj, nekem annyira tetszett... A pályaudvartól indul egy felvezető menet, vagy minek is mondjam. Inkább mutatom!!! :)

Rengetegen öltötték fel a már fentebb említett bajor népviseletüket. Szerintem ez mostanában nagyon divatban jött; helyi ünnepekkor, hagyományos rendezvényekkor. Szinte több emberen volt Trachtl, mint akin nem. Sőt, amikor a BOB (vonat) befutott, szinte mindenki olyan ruhában szállt ki. :) Na és persze sör minden mennyiségben... itt egyáltalán nem nézik ki az embert - legyen akár férfi, vagy nő - ha az utcán sétálgatva, parkban ücsörögve sört iszik. Egy ilyen hagyományos összejövetelről meg nem is beszélve!
Még néhány kép:
Amúgy meg maga a fesztivál része, annyira nem nagy látványosság (nekem). Ugyanaz a tipikus búcsú jellegű, mint ami Münchenben szokott lenni. (Körhinták, pörgő beülős, célba lövés, dodzsem...)
De nekem ez a hagyományos része nagyon tetszett! Ja és még egy érdekesség: ma Apák Napja alkalmából boxmeccs volt Holzkirchenben. A pláne benne az, hogy a helyi sportklub nem mással, mint Tatabányával mérkőzött meg. :) Remélem mi győztünk!

Kloster Andechs

Egy kisebb technikai szünet után újra itt! :) (Hiányoztam, ugye?!)

Mivel tegnap gyönyörű idő volt (végre), gondoltam kinézek mi a helyzet a nagyvároson kívül. Úti célom: Ammersee, valamint Kloster Andechs, amely különösen arról nevezetes, hogy a kolostori mivolta ellenére saját sörfőzdével rendelkezik már 1455 óta. No nekem sem kellett több :P, útra keltem.
A tó ill. a település megközelítése nem igazán jelentett nagy kihívást, mivel az 5-ös S-Bahn egyenesen Herrschingig visz, amely közvetlenül a tó partján fekszik. A kolostor egy nem túl nagy dombocskám helyezkedik el, ahova egy kellemes kis túraút vezet. Mint később kiderül rossz irányba mentem, de nem is baj, arra sokkal szebb volt a táj! Mondjuk azért azt halkan megsúgom, hogy mivel nem vagyok egy talpig izom alkat és ráadásul az Alföld közepén élek, azért egy-egy kaptatós részen rendesen kapkodtam a levegő után. :) És persze meg is jutalmaztam magam! Hogy mivel? na majd megsúgom azt is... ;)

Az erdőből kiérve ez a tisztás következett. Amolyan tipikus bajor táj volt. Már csak a legelésző tehenek hiányoztak!

Maga a kolostor, ami szerintem annyira nem "kolostoros":

Ennél jobb képet sajna nem sikerült összehoznom, mivel nagyon meleg volt és minden porcikám a tópartra kívánkozott. De még legalább 1-szer biztos még elnézek arra.
Belülről a rokokó-fanatikusoknak:
Igazán kis "takaros" hely. (Ha használhatom ezt a szót ebben az esetben.)

Na de a hangsúly Bayernben persze nem a kolostoron van. :P :P :P Naná, hogy a sörkert a siker kulcsa itt! És igen ittan andechs-es Radlert és igen naaaaagyon-nagyon jól esett. (Aki eddig úgy tudta utálom a sört, azt sajnos ki kell hogy ábrándítsam... Nem az én hibám! Hisz Bajorországban élek! :) ) Úgy is mondhatnám, ahogy a nagyok szokták: "Jó főzetet kaptam el!" :) Viszont szégyen, nem szégyen, de az andechses korsó egyszerűen nem akart tőlem elszakadni... A történet folytatását pedig mindenkire rábízom. :) (Nem az én hibám! Magyar vagyok! :) ) Amit viszont sajnálok, hogy magáról a sörkertről nem csináltam képet. No de majd legközelebb!

Itt mérték a nedüt és itt adták ki a jobbnál-jobb bajoros ételeket. Nyammm.

Na és persze a táj sem volt utolsó! Naná, hogy az Alpokra nyílt "majestätisch" kilátás!


Majd irány a tó, Ammersee. Elég hideg volt a víz, nem nagyon fürödtem. Meg sikeresen elaludtam a tűző napon, így kisebb agyfelforrásra ébredtem. No, de inkább jöjjenek a képek!


Majd hazafelé megláttam egy gyönyörű virágzó repce területet, és nem volt mese el kellett egy-két képet kattintanom! Így fogtam magam és leszálltam a következő állomáson az S-Bahnról és irány a semmi. Vagyis a bajor lankák! Na, most képzeljétek el a zöld legszebb árnyalatait, enyhe dombokat, festőien kék eget fehér bárányfelhőkkel és adjatok hozzá egy jó adag napsütésszerűen elénk sárga mezőket... nem tudom ennél jobban leírni. Mindennél szebb volt az a kép... Sajna a képeim nem adják át azt, amiben valóban részem volt.


Hát, valahogy így telt a vasárnapom. Csütörtök munkaszüneti nap, így tervezem, hogy elnézek a Stanberger See-hez is. Majd írok arról is!
Szép hetet nektek! A vizsgázó ill. államvizsgázó barátosaimnak pedig nagyon-nagy kalappal! :)

Ui.: Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy gyarapítjátok a "rendszeresen olvasóim" sorát. Jól esik, hogy valaki olvassa is a blogom és nem csak magamnak parádézok itt. :)

Isar + dies und das (ez meg az)

Mivel tegnap gyönyörű volt az idő, így a napomat az Isar-folyónál töltöttem. Hát igazából sokat nem tudok róla mesélni. Nagyon szép hely az biztos: Isar maga egyáltalán nem mély, a hordalékából pedig nagyon szép kis szigetecskék képződtek. Minden szép és idilli ott, de egy valamihez hozzá kell még szoknom... a nudistázó (öreg) németekhez! A legszebb helyeket ellepték, minden négyzetmétert beterített egy naturista német. Sőt! Csoportokban verődve jönnek. (Rögtön Bandi és Ervin jutott eszembe :-) persze nem amiatt, hogy ez a hobbijuk) No mindegy gondoltam, megszoksz vagy megszöksz alapon maradok. Amúgy ne gondoljátok, hogy olyan maradi vagyok meg antiliberális, csak sok(k) volt egyszerre. De lehet majd otthon pont ez fog a legjobban hiányozni! :-) Fényképet viszont nem nagyon tudtam csinálni. De azért néhány cenzúrás összejött:

Amúgy más mániájukat is kiélhették itt a németek: a grillezést. Fogalmam sincs hogyan képesek ennyi mindent kihordani ide, ahol a közelben sincsenek nagyon házak: grillező, faszén, kaják, saláták, komoly mennyiségű sör, gyerek, kutya...etc. Persze mindezt bicajjal. Mondjuk nagyon klassz utánfutókkal van egy-egy bicaj felszerelve.

Más: mondtam már hogy imádom a melóm? Nem? Akkor most lefestem, hogy miért: megkaptam a nyári beosztásom. Azt tudtam, hogy un. Betreuer (felügyelőszerűség) leszek, de azt nem tudtam mivel jár. Olyan szörnyű dolgom van, hogy nekem kell kísérgetni az egyik tábor gyerekeit jobbnál jobb helyekre (pl. Neuschwanstein, BMW-gyár, Schliersgeralm, Garmisch), túrákra az Alpokba és egyéb foglalkozásokra. Valamint Münchenben idegenvezetnem kell (ami fura, mert én is idegen vagyok :-) ), meg néha a reptéri transzfert is rám osztották. Szóval most örül a fejem nagyon ennek az állásnak. Persze a délelőtti adminisztrációs, könyvelős, irodai feladatok megmaradnak, de áldok mindent, hogy nem csak az adatfeldolgozás a dolgom. egy számítógép előtt egyedül ülve. (A másik esetleges gyakhelyem az lett volna.) Több, mint jó ez a gyakorlat. :-)

Azt hiszem most sem sikerül majd megutálnom Bajorországot... :-)

Englischer Garten II.

Na ná, hogy ma délután megint az Englischer Gartenben (EG) kötöttem ki... egyszerűen nem tudok elszakadni ettől a parktól, pedig nem ártana végre elnéznem a környékre. De a hegyekhez még túl hideg van, viszont a parkban való napozáshoz kitűnő! Biztos otthon is vannak ilyen parkok, de vidéki lyány lévén én még nem voltam ezelőtt ilyenben. Fekszem a kanális mellett, miközben körülöttem zajlik az élet. Csönd az nincs, az biztos. Nem messzi a "szokásos" helyemtől mindig megy valami utcazene: valami latinos, vagy éppen dobolnak (nem is akárhogyan!). Ja és hódít valami új extrém sport. Valahol olvastam már a nevét, majd ha eszembe jut, akkor beírom. A lényege, hogy 2 fa közé kifeszítenek egy un. spanifert (vagymit) és azon egyensúlyozva sétálgatnak. A profik a közepén megállnak, behimbálják magukat és leszaltóznak. Lehet nem voltam egyértelmű, de talán a képpel könnyebb elképzelni.

Nem tudom mi a lényege ennek a sportnak... bár lehet csak tényleg ennyi, amennyi látszik. Apropó hülye sport! Nordic Walking! Na attól kapok még frászt... 2 síbotszerűséggel totál hülyén sétálnak az emberek mindenhol. Biztos nagyon érdekes, hasznos, trendi vagy "mittudoménmilyen", de hogy iszonyat hülyén néz ki, az tuti! :) /Bocs a Nordic Walking fanatikusoktól!/ Nem fényképeztem le, de netről egy kép:

Ha már így belejöttem a sportokba, megmutatok még egyet. Az EG egyik részét kisajátították maguknak valami latin ajkú népek (talán dél-amerikaiak) és ott jól elszórakoztatták magukat. Baseballoztak, táncoltak, zenéltek. Képek:

Amúgy egy nem régi felmérés szerint München lakosságának több mint 25%-a bevándorló. Ezzel Németország egyik "legszínesebb" városa. Persze ebbe a színbe engem is beleértve! :) De amúgy tényleg így van. A metrón az egyik sarokban kínai újságot olvasnak, a másikban oroszul telefonálnak, majd a következő emberkék törökül hablatyolnak. Amúgy magyar szavakat is sűrűn lehet hallani, szinte mindenhol. De a Flohmarkton tuti!
Amúgy az EG-hez még annyit hozzáfűznék, hogy a legváratlanabb helyeken nudiznak a németek... főleg a férfiak. Hogy mi készteti őket erre, miért fáj nekik egy kis gatyóka használata, nem tudom. De meglennék a látványuk nélkül is. (Erről nem készítettem fotót :) )