Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Elvagyok. A hétköznapjaim eléggé egyhangúak, hosszúak, (meg mostanában ált. esősek, hidegek) így nem nagyon van miről írnom. Kicsit kezd mondjuk sok lenni a napi majdnem 2 óra utazás. Bár ennek is megvan a maga szépsége: például ma vonatozás közben - gyönyörű napsütésben - tisztán látszódtak a hófedte Alpok, miközben gyönyörű zöld lankákat megfestette a virágzó repce, gyermekláncfű gyönyörű sárgája... amolyan képeslapba illő látványban volt részem. Illetve van. Minden napfényes reggelen. :) Szeretem az ilyen "majestätisch"-es dolgokat.
Mellesleg minden reggelem úgy kezdődik, hogy nagy nehezen kikelek az ágyamból fél 8 után. De tényleg nehezen. Ez a 10 órás munkakezdés előnye, hogy ezt megengedhetem magamnak. Kotyvasztok magamnak valami ehetőnek látszó tárgyat és felpattanok a bicajomra. Nem tudom, de valahogy magával ragadott az itten biciklimánia. Jó beilleni a bicajos tömegbe. (Amiről egyébként majd egy külön bejegyzést szeretnék írni.) Jó beilleni ide. Ja, mellesleg igyekszem többször enni valami bajorosat. Ma például un. Strumpfnudel-t csináltam (káposztás nudli magyarul). Persze a Breze (bajor perec) a nap bármely szakában jöhet, meg a Leberkäse-s zsemle, no és persze az elmaradhatatlan Radler (citromos sör). Szeretem a bajor konyhát. :P (Majd talán erről is csinálok postot)
Amúgy az önellátás hellyel-közzel, de megyeget. Mindenesetre még élek! :) A részleteket meg megtartom magamnak. Mondjuk miután ma beszéltem Dórival egyre csak valami csülkös bablevesen meg friss, puha kenyéren jár az agyam... no meg valami isteni sütikén :P :P :P Na, váltsunk is témát.
Ma 1 hónapja, vagyis inkább 4 hete, hogy itt vagyok "nyugaton". /München az már nyugat? :D / Mindent összegezve jól érzem magam itt. Nagyon jól. Szeretem a várost, szeretem az itteni kultúrát, embereket, szokásokat, életformát, a lenyűgöző tájakat, és persze a mesés Alpokat. Mindent! :) A munkámra sem lehet semmi panaszom, nagyon jól jártam vele. Változatos, fiatalos és még olykor kreatív is lehetek. És megbíznak bennem, ami nem egy utolsó szempont. Ja, a legjobb, hogy munkám egyik része, hogy szabadidő programokat szervezzek ide-oda a gyerekeknek. És így egyben magamnak is! Olyan helyek, amikről sosem szereztem volna tudomást. Csak lenne már tavasz a hegyekben is.
A német? Megyeget. Mikor, hogy. Ha meg valamit nem értek, akkor mosolygok vagy a többiek reakcióját követem :) De azért még erősen ki lehet szúrni, hogy nem helyi vagyok :)
Mint a napokban kiderül, München legdrágább részén lakom. Mondjuk sejtettem, mert egy sarokra van tőlem a Starbucks, Zara, meg Benetton, More&More... és pár percre (egy Aston Martin szalon után) maga a belváros. Nagyon jól jártam ezzel a kolesszal (is). Ja és persze az imádott Englischer Gartenem is itt van 1 percre. Kegyetlen az élet... :)
Amúgy meg szerencsére a munkám leköt hétköznap annyira, hogy ne legyen időm azon töprengeni, hogy totál egyedül vagyok ebben a györnyörű városban. Hétvégém meg én kötöm le magam :) Mindenesetre hosszabb távon nem kívánom magamnak a nagyvárosi "szingli" létet. Ennyi pont elég lesz, köszönöm.
Hm, van még kérdés? :)
Ui.: Ha van kedvetek írjatok bejegyzéseket a blogba, hogy tudjam vagytok a másik oldalon :)
Mellesleg minden reggelem úgy kezdődik, hogy nagy nehezen kikelek az ágyamból fél 8 után. De tényleg nehezen. Ez a 10 órás munkakezdés előnye, hogy ezt megengedhetem magamnak. Kotyvasztok magamnak valami ehetőnek látszó tárgyat és felpattanok a bicajomra. Nem tudom, de valahogy magával ragadott az itten biciklimánia. Jó beilleni a bicajos tömegbe. (Amiről egyébként majd egy külön bejegyzést szeretnék írni.) Jó beilleni ide. Ja, mellesleg igyekszem többször enni valami bajorosat. Ma például un. Strumpfnudel-t csináltam (káposztás nudli magyarul). Persze a Breze (bajor perec) a nap bármely szakában jöhet, meg a Leberkäse-s zsemle, no és persze az elmaradhatatlan Radler (citromos sör). Szeretem a bajor konyhát. :P (Majd talán erről is csinálok postot)
Amúgy az önellátás hellyel-közzel, de megyeget. Mindenesetre még élek! :) A részleteket meg megtartom magamnak. Mondjuk miután ma beszéltem Dórival egyre csak valami csülkös bablevesen meg friss, puha kenyéren jár az agyam... no meg valami isteni sütikén :P :P :P Na, váltsunk is témát.
Ma 1 hónapja, vagyis inkább 4 hete, hogy itt vagyok "nyugaton". /München az már nyugat? :D / Mindent összegezve jól érzem magam itt. Nagyon jól. Szeretem a várost, szeretem az itteni kultúrát, embereket, szokásokat, életformát, a lenyűgöző tájakat, és persze a mesés Alpokat. Mindent! :) A munkámra sem lehet semmi panaszom, nagyon jól jártam vele. Változatos, fiatalos és még olykor kreatív is lehetek. És megbíznak bennem, ami nem egy utolsó szempont. Ja, a legjobb, hogy munkám egyik része, hogy szabadidő programokat szervezzek ide-oda a gyerekeknek. És így egyben magamnak is! Olyan helyek, amikről sosem szereztem volna tudomást. Csak lenne már tavasz a hegyekben is.
A német? Megyeget. Mikor, hogy. Ha meg valamit nem értek, akkor mosolygok vagy a többiek reakcióját követem :) De azért még erősen ki lehet szúrni, hogy nem helyi vagyok :)
Mint a napokban kiderül, München legdrágább részén lakom. Mondjuk sejtettem, mert egy sarokra van tőlem a Starbucks, Zara, meg Benetton, More&More... és pár percre (egy Aston Martin szalon után) maga a belváros. Nagyon jól jártam ezzel a kolesszal (is). Ja és persze az imádott Englischer Gartenem is itt van 1 percre. Kegyetlen az élet... :)
Amúgy meg szerencsére a munkám leköt hétköznap annyira, hogy ne legyen időm azon töprengeni, hogy totál egyedül vagyok ebben a györnyörű városban. Hétvégém meg én kötöm le magam :) Mindenesetre hosszabb távon nem kívánom magamnak a nagyvárosi "szingli" létet. Ennyi pont elég lesz, köszönöm.
Hm, van még kérdés? :)
Ui.: Ha van kedvetek írjatok bejegyzéseket a blogba, hogy tudjam vagytok a másik oldalon :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése