2009. augusztus 27., csütörtök

Ende


Végszó

Hát ez is eljött... tegnap megvolt az utolsó munkanapom, holnap pedig irány haza. Valahogy április elején nem hittem, hogy ez a nap valaha is eljön. De hát a fizika törvényei nem változtak meg Münchenben sem, így az idő szépen elbattyogott... Hogy gyorsan-e, vagy nem? Nem is tudom. Ha hirtelen rá kellene vágnom: igen, piszok gyorsan elszaladt ez az 5 hónap. Sokkal gyorsabban, mint hittem. De ha belegondolok, hogy mennyi minden történt ez idő alatt, akkor már nem is tűnik egy pillanatnak az egész.
Hogy várom-e, hogy hazamenjek? Igen, nagyon... mostanra már rengeteg minden és mindenki hiányzik otthonról. Egyenlőre elég volt ennyi a németekből... nem megyek bele a részletekbe, mert igazából nem távozom rossz szájízzel, de egyszerre ennyi pontosan elég volt, köszönöm. És azt hiszem kiéltem a "külföldön élés" mániámat :) Hisz éltem egyedül, éltem külföldön, éltem koleszban, "nyugaton", menő helyen, nagy városban, dolgoztam mint egy felnőtt ésatöbbi. Azt hiszem ez pont így volt jó, kellett ez nekem :) Bár nem mondanám, hogy most már tudok főzni és önállóbb sem biztos, hogy lettem... de később nem lesz rinya, hogy ez meg az kimaradt az életemből :)
Nem mellesleg innen is számtalan dolog fog hiányozni. Az Alpok. Soha nem láttam még olyan szép tájat, mint az Alpok lankái, hegycsúcsai, tavai, tehenei :) És az a rengeteg zöld... azt hiszem erről a bizonyos zöldről, most már mindig a bajor táj fog eszembe jutni :) No meg persze München, Schwabing, az imádott Englischer Garten, a bajor konyha (Breze, Weißwurst, Leberkäse...), a hangulatos sörkertek, a Radler, a bicikliutak... és még sorolhatnám. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy itt élhettem. Egy percig nem bántam soha és nem is fogom! München pedig mindig a szívem csücske marad... (hogy patetikusan fogalmazzak :) )
Talán egyszer még visszajövök, hisz kitudja és nem is a Világ végén van. Vagy máshová Németországba. De most csak egyet tudok: haza akarok menni, de ehhez össze kell pakolnom :)
Köszönöm, hogy követtétek a blogom! Igazán jól esett, hogy nem csak magamnak parádézom. Ki tudja, az is lehet nem ez az utolsó utinaplóm... ;)
Ha pedig később tévedsz erre kedves "idegen", remélem hasznát tudod venni egy-két információnak és te is ugyanúgy beleszeretsz Bayern-be, mint ahogy én.

Viszlát otthon! :)

2009. augusztus 13., csütörtök

"mivanvelem?"

Elvagyok, jól vagyok. Hol is kezdjem?...
Véget ért a nagy látogatások időszakának, így újra egyedül éldegélek (és blogolok ;) ) Jó volt, hogy voltak kint, sokkal gyorsabban telt az idő és végre jókat ettem :P Most meg persze nem tudok hirtelen mit kezdeni a szabadidőmmel és újra vackokat eszem. Ráadásul a nyári szünet miatt már csak 5-ig dolgozom minden nap. Jut is eszembe, már csak 2 hét van a végéig. Hát ha nem erre mondják, hogy rohan az idő, akkor semmire... (bár közben nem mindig érzem, hogy megmozdul az idő) Amúgy a táborunknak szombaton vége lett. Nem is tudom, hogy örüljek-e neki. Az első pillanattól szinte ezt vártam, hisz nem véletlen nem mentem tanárnak, másrészt meg így rengeteg idő szabadult fel a munkahelyen, aminek következtében egyszerűen halálra unom magam mindennap az irodában és ebben fáradok ki. Amúgy a táborról is van egy kis blogocska itt, ha valakit érdekelne.(GLS- Hoki a mi profilunk) Jó volt azért, csak a munkatárs srácot sokszor egy kiskanál vízbe belefojtottam volna, ha nem kapnék érte 20 év letöltendőt. Annyira elviselhetetlen volt néha, hogy el sem tudom mondani.
Amúgy a koleszban sem futnak túl jól a dolgok. A vezetés egyszerűen kiborító. Szerettem volna szombaton kiköltözni, de erre úgy elkezdett velem kiabálni, mintha gyilkosságra készülődnék... betegek ezek a németek. Belebetegednek a saját szabályozottságukba... Persze ez csak az egyik véglet! A munkatársak és a "felettesek" nagyon jó fejek és teljesen tisztán gondolkodnak. A koleszhoz vissza: teljesen elegem van, hogy örökké zaklatnak a konyha miatt, mert állítólag "szalmonellát lehet kapni olyen piszkos". Közben meg semmi különös, csak élünk benne, használjuk. Csak éppen nem "német-tiszta", nem olyan mint egy kórház. Ja, meg persze felújítják a koleszt (ez is német mánia) és mindennap reggel 7-kor bajor üvöltözésre és zúgó motorra ébredek. Kellemes.
Amúgy jól vagyok tényleg :) Még mindig imádom Münchent és teljesen elolvadok minden alkalommal, amikor meglátom az Alpokat :) És úgy szeretem, hogy minden zöld...
De azért jó lesz már hazamenni! Ilyenkor tudja csak meg az ember, hogy nem is olyan szörnyű a mi kis hazácskánk. Pont attól jó, hogy nem tökéletes (és nem is próbál az lenni :D) Hiányzik már a "kelet romantikája"... Meg Szeged, a Dugó tér, a traccspartyk, Kismocsok, egy jó kis bableves, a maradtoni JB-estek, a Túró Rudi, a varrás, foltvarró foglalkozások, az olcsó árak, na meg persze nem is beszélve a barátaimról, kiscsaládomról és egy bizonyos személyről... jó lesz már hazamenni, no :)

Zárásként meg - hogy ne legyen olyan szentimentális a végszó- fotók a múlt hétről:

Igazi piknik az Englischer Garten-ben
Voltunk a Sommerfest-en az Olympiaparkban. Felültünk egy olyan szerkezetre, hogy fejjel lefelé lógatott a víz felé! Soha többé asszem... de azért jó volt!


Éva, sztárt csinálok belőled ezzel a képpel! :) (Schliersbergalm)


Nem sokára már élőben csodálhattok meg! :) Addig is legyetek jók és élvezzétek ki a nyar utolsó heteit. Hisz én is azt teszem ;)


2009. augusztus 12., szerda

A becsület hősei

Még anno, mikor Augsburgba értem sokkolva ért, hogy szinte minden bolt kipakolja az áruját a bolt elé. Kis kosarakban sorakoznak egymás mellett a portékák a kirakat előtt. Könyvek, mosóporok, krémek, ruhák, kinek mi van. És sokszor nem is valami olcsó, bóvli áruról van szó. Pl. a Müller drogéria előtt egy majdnem 20 eurós krém volt kitéve. Sokkoló és szinte felfoghatatlan "keleti" szemmel mindez. Miért nem lopják el kosarastól az egész cuccot???? Miért, miért, miért???? Csak gondoljatok bele, hogy mi lenne nálunk otthon a szituáció, ha egy bizonyos társadalmi réteget a következő látvány fogadna: (nyugodtan engedjétek szabadon a fantáziátokat ;) )

Bár az is lehet, hogy csak én furcsálom a dolgot és csak én vagyok túl gonosz előitéletes... de ha itt lennétek látnátok mennyire nem vigyáz senki ezekre a cuccokra. (Talán azért mert nem is szükséges) Az emberek megfogják az árut, amit meg akarnak venni, bemennek a boltba és szépen kifizetik. Na, szerintetek működne nálunk? Bár egyszer már láttam ilyet a békéscsabai Müller előtt. Nem tudom, hogy hogyan vált be.

Ami még jobban "fura" dolog: a szedd magad virág dolog. Adott egy pl. karvirágmező. Odabattyog a hősünk, leszedi a virágot, amire szüksége van, majd odamegy a terület szélére, ahol egy kassza várja és szépen bedobálja a megfelelő mennyiségű eurócskákat. (Ki van írva, hogy melyik virág mennyibe kerül.) Nincs senki a közelben, nincs aki felügyelje. Ott egy összetákolt persely és kész. Szerintetek?
Keleten ugyanez a történet: éjszaka megérkezik hősünk és családja, gyors leszedik az összes virágot -még akkor is ha ki sem fejlődött-, bevágja a furgonba, majd rendkívül nagy kreativitással kiszedi a már esetleg bedobott pénzt a kasszából -B eset: elviszi a kasszát úgy ahogy van- és másnap boldogan árulja a leszedett virágokat a piacon :) Ha bevalljátok, ha nem, de hát nem ez lenne nekünk természetes? A kelet romantikája :)

2009. augusztus 10., hétfő

Englischer Garten - egy újabb oldal

Tudom, már igen sokat áradoztam hőn imádott parkomról, de hogy ti is lássátok, hogy ez sokkal több, mint egy átlagos park, mutatok még valamit.
A EG-n keresztül folyik egy un. kanális, ami az Isar folyó egyik ágacskája, ha jól tudom. Mindenesetre piszok hideg és nagy a sodrása, én nem is szoktam benne fürödni. Azon a helyen, ahol eléri a parkot a víz, ott valami víz alatti kialakításnak köszönhetően igen nagy mesterséges hullámok keletkeznek, amelyeket előszeretettel lovagolnak meg helyi vagány (és kevésbé vagány) szörfösök. Igen, jól olvastátok, szörfösök! Rendes szörffel, öltözékkel, mint ahogy az a tengeren szokás. Nyílván nem ugyanaz persze, de a környéken nem találkoztam még tengerrel, így gyakorlásra, hobbinak kiválóan alkalmas. Persze mindenhova ki van írva, hogy tilos fürdeni meg szörfözni, de valahogy ezt a szabályt nem tartják be a németek. Lehet, hogy mégis csak emberből vannak? :)

2009. július 31., péntek

24

Nézzétek el nekem, de ez a bejegyzés most magam örömére van :)







:)

2009. július 28., kedd

Tegernsee

Tegnap nyaraltam egy kicsit :) Mivel az idő tökéletesebbnél is tökéletesebb volt, így utam egy, az Alpokban lévő tóhoz vezetett. Nevezetesen a Tegernseehez. A már sokszor emlegetett BOBbal (így néz ki ez a híres-neves járgány) meg könnyedén megközelíthető, mindössze 40 perc Münchentől található a tó.
A munkámban a legjobb, hogy olyan helyekről tudok, amikről amúgy fogalmam sem lenne vagy csak hosszú évek alatt bukkannék csak rá. Hosszú éveim meg ugyebár nincsenek, így gyors ki is használtam a már régóta vágyott nyári napsütést és elmentem az un. Point strandra, Rottach-Eggern mellé. A strand különlegessége, hogy annak ellenére, hogy a hegyekben van a tó, homokos a partja. Így igen közkedvelt a bajor fiatalság körében :) Hát, őszintén nem gondoltam volna, hogy életemben először egy igazi homokos vízparton az Alpokban fogok napozni (és leégni, mint egy grillcsirke) Teljesen olyan érzésem volt, mintha Horvátországban lennék :) Fújt a hűvös szellő, hullámzott a víz, tűzött a nap... :) Nyaralás a nyaralásban.



A tárgyi bizonyíték, hogy ott jártam:

"Meglepő" módon itt is volt sörkert. Csak szebb kiadásban: