Legutóbb mikor Augsburgban éltem, tél volt és nem volt szembetűnő ez a kerékpármánia. Bár az is lehet, hogy ez kifejezetten Münchenre érvényes, de nem hiszem. Elég csak megnézni Szegedet. Aki biciklivel csoportosan közlekedik amint kicsit is süt a nap, az tuti német hallgató.
Hát, engem is rögtön magával ragadott ez a hullám. Ahogy tudtam beszereztem egy bicajt és rögtön nekivágtam a városnak. Azóta is minden reggel utam egy részét két keréken teszem meg. Bár nem mintha feltétlen szükségem lenne rá, hiszen a metró a sarkon áll meg, de szeretek egy kicsit mozogni, kikapcsolódni miközben tekerek. Amúgy is utálok a föld alatt utazni...
Reggelenként rengetegen kerekeznek a belváros felé. Legyen szó öltönyös üzletemberről, magassarkús, rövidszoknyás, kosztümös nőkről, vagy akár a lazább egyetemistákról, vagy egészen idősekről. Mindenki teker. A lehetőség adott: kiválóan kiépített bicikliutak, külön sávok, felfestések. Sőt, még külön lámpáink is vannak! Olyan mint az autósoknak. És ha pirosat mutat bizony meg kell állni.
Lassan már 2 hónapja hogy itt élek, de még mindig nem sikerült megszoknom, hogy itt az autós minden felháborodás nélkül elenged, ha bicikli útra akarna ráfordulni. Sőt, még ha jóval arrébb is vagyok és kényelmesen beférne, akkor is megáll és elenged. Szinte már félelmetes :)
Reggelente annyian igyekeznek bicajjal A-ból B-be, hogy már-már dugó is kialakulhat a bicikliúton. Rendesen hátra kell néznek, hogy tudsz-e egyáltalán előzni, csengetni, hogy jelezd mész. Ez minden reggel így van annak ellenére, hogy nekünk is 2 sávunk van, igaz az utca 2 oldalán. Az autókkal megegyező irányba használható egy-egy sáv.
A németek durván mindenhova bicajjal mennek. Nem is beszélve a sörkertről! Ez a kép a Hirschgartennél készült:
Az utóbbi képen egy "pótkocsis" kerékpár látható, gyerekeket szoktak benne szállítani. Otthon is 1-2 ilyen már megjelent, de sajna még csak mint csodabogárként. Legalábbis nálunk, vidéken. Amúgy itt a gyerekeket nagyon hamar rászoktatják a bicajozásra. Míg otthon kismotoron játszanak, addig itt pedál nélküli kis fabicajon. Ha nagyobb, akkor meg már láttam olyat, hogy csak egy (hátsó) kereke van a gyerekbicajnak és egy hasonló merev rúddal van az apjáéhoz erősítve. (nem tudom jobban elmondani...)
Ha a sörkertbe bicajjal mennek, akkor a parkokba meg pláne!
Szeretem az itteni kétkerekűek klasszikus vonalait, a régies stílusát, a fonott kosarakat. Persze mindemellett a kerékpár minden formája fellelhető! Mostanában talán a cruiser a divat.
Egyébként ha valakinek nincs bicaja, könnyen hozzájuthat egyhez. Elektronikusan feltölti az egyenlegét és máris viheti a kimondottan erre a célra szolgáló járműveket, ha az zölden villog. egy kis lámpa rajta. (ha pirosan, akkor valaki használja még. Ez az un. Call a bike:
Nagyon megszerettem a bicajozást. Nem csak azért mert hasonlóan akarok élni, mint az itteniek és nem csak azért mert ez az egyetlen mozgási lehetőségem. Egyszerűen kikapcsol, miközben mobilabbá tesz. És így ráadásul sokkal többet láthatok a városból is.
Remélem otthon sem fog alábbhagyni a kedvem! :)
Reggelenként rengetegen kerekeznek a belváros felé. Legyen szó öltönyös üzletemberről, magassarkús, rövidszoknyás, kosztümös nőkről, vagy akár a lazább egyetemistákról, vagy egészen idősekről. Mindenki teker. A lehetőség adott: kiválóan kiépített bicikliutak, külön sávok, felfestések. Sőt, még külön lámpáink is vannak! Olyan mint az autósoknak. És ha pirosat mutat bizony meg kell állni.
Lassan már 2 hónapja hogy itt élek, de még mindig nem sikerült megszoknom, hogy itt az autós minden felháborodás nélkül elenged, ha bicikli útra akarna ráfordulni. Sőt, még ha jóval arrébb is vagyok és kényelmesen beférne, akkor is megáll és elenged. Szinte már félelmetes :)Reggelente annyian igyekeznek bicajjal A-ból B-be, hogy már-már dugó is kialakulhat a bicikliúton. Rendesen hátra kell néznek, hogy tudsz-e egyáltalán előzni, csengetni, hogy jelezd mész. Ez minden reggel így van annak ellenére, hogy nekünk is 2 sávunk van, igaz az utca 2 oldalán. Az autókkal megegyező irányba használható egy-egy sáv.
A németek durván mindenhova bicajjal mennek. Nem is beszélve a sörkertről! Ez a kép a Hirschgartennél készült:
Az utóbbi képen egy "pótkocsis" kerékpár látható, gyerekeket szoktak benne szállítani. Otthon is 1-2 ilyen már megjelent, de sajna még csak mint csodabogárként. Legalábbis nálunk, vidéken. Amúgy itt a gyerekeket nagyon hamar rászoktatják a bicajozásra. Míg otthon kismotoron játszanak, addig itt pedál nélküli kis fabicajon. Ha nagyobb, akkor meg már láttam olyat, hogy csak egy (hátsó) kereke van a gyerekbicajnak és egy hasonló merev rúddal van az apjáéhoz erősítve. (nem tudom jobban elmondani...)
Ha a sörkertbe bicajjal mennek, akkor a parkokba meg pláne!
Szeretem az itteni kétkerekűek klasszikus vonalait, a régies stílusát, a fonott kosarakat. Persze mindemellett a kerékpár minden formája fellelhető! Mostanában talán a cruiser a divat.
Egyébként ha valakinek nincs bicaja, könnyen hozzájuthat egyhez. Elektronikusan feltölti az egyenlegét és máris viheti a kimondottan erre a célra szolgáló járműveket, ha az zölden villog. egy kis lámpa rajta. (ha pirosan, akkor valaki használja még. Ez az un. Call a bike:
Nagyon megszerettem a bicajozást. Nem csak azért mert hasonlóan akarok élni, mint az itteniek és nem csak azért mert ez az egyetlen mozgási lehetőségem. Egyszerűen kikapcsol, miközben mobilabbá tesz. És így ráadásul sokkal többet láthatok a városból is.
Remélem otthon sem fog alábbhagyni a kedvem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése