A vasárnapomat - mint ahogy lassan szokásommá válik - egy kis kirándulással töltöttem. No, azért nem mentem olyan messzire, maradtam a városban. Dél körül felpattantam a csodakerékpáromra és belőttem az útirányt. Általában így szoktam. Itthon megnézem a térképen, hogy mégis merre menjek, aztán elindulok nagyjából abba az irányba. Persze jó párszor "eltévedek". "Eltévedek", mert hiszen különösebb célom nincs, időm meg bőven van. Ilyenkor néha bekeveredek ismeretlen utcákra, megcsodálom a házakat, rálelek egy klassz kis üzletre vagy egy újabb parkra. Aztán tekerek tovább arra, amerre úgy érzem hogy kb. mennem kellene. A végén meg valahogy mégis kilyukadok ott, ahová terveztem. Ráadásul München újabb és újabb arcával ismerkedem meg útközben. Érdekes, mert én egyáltalán nem tudok úgy tekinteni erre a városra, mint egy füstös, zsúfolt "metropoliszra" vagy nagyvárosra. Annyi a zöld, annyi a bicajos, annyi a szép... Vagy csak én lakom túl jó helyen :)
Ma a Nymphenburg-i kastélyt választottam célomnak. Már írtam róla itt, így a történetével nem untatnék senkit.
Minden szép és jó volt, leszámítva azt, hogy a biciklimet nem vihettem be a park területére... és nekem, aki ennyire már elnémetesedett, ez nem esett jól :) és kénytelen voltam gyalogolni. (Másik rossz pontja a dolognak, hogy a fűre rá sem léphet az ember még ott sem, ahol több a gyermekláncfű, mint az érdemi rész.) De ha már egyszer eltekertem odáig, nem megyek el csak úgy! Megnéztem a park területén található Pagodenburgot (1.kép) és a Magdelenenklause-t (2.kép).
Az épület belsejében meglepő módon keleti motívumok dominálnak a szokásos nyugati művészet mellett.
Ennek az épületnek a környezetét pedig az utikönyvem írja le legjobban: "A 18. századi romantikus sóvárgás helyszíneit idézi..." Ohhh... :) Mindenesetre valóban szép helyen van.
Hát gyalog ennyit sikerült bejárnom a parkból. Legközelebb majd talán magába a kastélyba is bemegyek, nem csak kerülgetem.
Ez pedig bizonyíték arra, hogy még élek! :) Meg hogy az "önfotózást" még gyakorolnom kell...
Majd visszamentem a bicajomhoz, akit hát nem rajtakaptam! Bepasizott... méghozzá a legjobbat kapta el ;)
/otthon teljesen ilyen a bicajom van! :) Gepida Amszterdam 1928/
Majd, hogy ne maradjon ki a vasárnapomból egy tipikus bajor dolog, a közeli Hirschgarten felé indultam. Jól tettem! :) Az itt található Biergarten a város legnagyobb sörkertje. Főszezonban akár 10.000 vendéget is képes fogadni. Mellesleg a neve: Hirsch=szarvas Garten=kert; ebből adódóan valóban volt egy kisebb vadaspark része is, szarvasokkal. (A képen nem ez látható :) )
Én vettem egy igazán nagy Breze-t, fogtam az otthonról hozott szokásos vasárnapi Radlerem és leültem a parkban a plédemre. És néztem, ahogy a német nép minden négyzetmétert igyekez felhasználni focizásra... kicsik, totyorgók, nagyok, fiúk, lányok. Ez amúgy is minden parkra jellemző itt.
A híres-neves "Breze", a bajor perec. Több nyelvjárásban rengeteg neve van, de én ezt szeretem a legjobban. Mennyei volt az itt vásárolt perecem!!! Mint ahogy a képen, szépen meg volt repedve, enyhén sós volt, a külseje ropogós és a belseje meg istenien puha... hmm... (még jó hogy maradt belőle, gyors meg is eszem :) )
A park többi részén sportpályák voltak, dombocskák, játszóterek. Na és persze kijelölt grillzóna! A németek szeretnek grillezni... nagyon szeretnek.
Ezen a képen még nem is látszódik igazán mi volt a fa túloldalán! Tiszta füstben úszott minden és egy tűt nem lehetett volna elejteni, annyian voltak. Családok, nagy baráti társaságok, ismerősök, mindenki.
Szeretem az itten vasárnapokat. Valóban minden üzlet zárva, a családok együtt elmennek kerékpározni, görkorizni vagy éppen piknikezni, grillezni.
Ma a Nymphenburg-i kastélyt választottam célomnak. Már írtam róla itt, így a történetével nem untatnék senkit.
Minden szép és jó volt, leszámítva azt, hogy a biciklimet nem vihettem be a park területére... és nekem, aki ennyire már elnémetesedett, ez nem esett jól :) és kénytelen voltam gyalogolni. (Másik rossz pontja a dolognak, hogy a fűre rá sem léphet az ember még ott sem, ahol több a gyermekláncfű, mint az érdemi rész.) De ha már egyszer eltekertem odáig, nem megyek el csak úgy! Megnéztem a park területén található Pagodenburgot (1.kép) és a Magdelenenklause-t (2.kép).
Az épület belsejében meglepő módon keleti motívumok dominálnak a szokásos nyugati művészet mellett.
Ennek az épületnek a környezetét pedig az utikönyvem írja le legjobban: "A 18. századi romantikus sóvárgás helyszíneit idézi..." Ohhh... :) Mindenesetre valóban szép helyen van.Hát gyalog ennyit sikerült bejárnom a parkból. Legközelebb majd talán magába a kastélyba is bemegyek, nem csak kerülgetem.
Ez pedig bizonyíték arra, hogy még élek! :) Meg hogy az "önfotózást" még gyakorolnom kell...Majd visszamentem a bicajomhoz, akit hát nem rajtakaptam! Bepasizott... méghozzá a legjobbat kapta el ;)
/otthon teljesen ilyen a bicajom van! :) Gepida Amszterdam 1928/Majd, hogy ne maradjon ki a vasárnapomból egy tipikus bajor dolog, a közeli Hirschgarten felé indultam. Jól tettem! :) Az itt található Biergarten a város legnagyobb sörkertje. Főszezonban akár 10.000 vendéget is képes fogadni. Mellesleg a neve: Hirsch=szarvas Garten=kert; ebből adódóan valóban volt egy kisebb vadaspark része is, szarvasokkal. (A képen nem ez látható :) )
Én vettem egy igazán nagy Breze-t, fogtam az otthonról hozott szokásos vasárnapi Radlerem és leültem a parkban a plédemre. És néztem, ahogy a német nép minden négyzetmétert igyekez felhasználni focizásra... kicsik, totyorgók, nagyok, fiúk, lányok. Ez amúgy is minden parkra jellemző itt.
A híres-neves "Breze", a bajor perec. Több nyelvjárásban rengeteg neve van, de én ezt szeretem a legjobban. Mennyei volt az itt vásárolt perecem!!! Mint ahogy a képen, szépen meg volt repedve, enyhén sós volt, a külseje ropogós és a belseje meg istenien puha... hmm... (még jó hogy maradt belőle, gyors meg is eszem :) )A park többi részén sportpályák voltak, dombocskák, játszóterek. Na és persze kijelölt grillzóna! A németek szeretnek grillezni... nagyon szeretnek.
Ezen a képen még nem is látszódik igazán mi volt a fa túloldalán! Tiszta füstben úszott minden és egy tűt nem lehetett volna elejteni, annyian voltak. Családok, nagy baráti társaságok, ismerősök, mindenki.
Szeretem az itten vasárnapokat. Valóban minden üzlet zárva, a családok együtt elmennek kerékpározni, görkorizni vagy éppen piknikezni, grillezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése