Schliersee

Ma Schliersee nevezetű városkában jártunk Sebastiannal (gyakornok). A "vezetőség" Josefstalba ment, hogy megbeszéljék a nyári tábor részleteit. Minket meg kitettek egy várossal hamarabb, hogy bejárjuk, hogy mégis milyen a környék és tájékoztatófüzetet gyűjtsünk. Mesés helyen van ez a város... szó szerint mesébe illő. Egy nagy tó, háttérben a hófedte Alpok, a díszes házikókkal. Csak sajna az idő nem volt túl alkalmas fotózásra.






Már most felállítják a májusfát.


Ez a dilinyós meg én lennék. Mentségemre szolgáljon, hogy piszkosul fújt a szél és nagyon-nagyon fáztam. :)

Idilli vasárnap

A vasárnapomat - mint ahogy lassan szokásommá válik - egy kis kirándulással töltöttem. No, azért nem mentem olyan messzire, maradtam a városban. Dél körül felpattantam a csodakerékpáromra és belőttem az útirányt. Általában így szoktam. Itthon megnézem a térképen, hogy mégis merre menjek, aztán elindulok nagyjából abba az irányba. Persze jó párszor "eltévedek". "Eltévedek", mert hiszen különösebb célom nincs, időm meg bőven van. Ilyenkor néha bekeveredek ismeretlen utcákra, megcsodálom a házakat, rálelek egy klassz kis üzletre vagy egy újabb parkra. Aztán tekerek tovább arra, amerre úgy érzem hogy kb. mennem kellene. A végén meg valahogy mégis kilyukadok ott, ahová terveztem. Ráadásul München újabb és újabb arcával ismerkedem meg útközben. Érdekes, mert én egyáltalán nem tudok úgy tekinteni erre a városra, mint egy füstös, zsúfolt "metropoliszra" vagy nagyvárosra. Annyi a zöld, annyi a bicajos, annyi a szép... Vagy csak én lakom túl jó helyen :)

Ma a Nymphenburg-i kastélyt választottam célomnak. Már írtam róla itt, így a történetével nem untatnék senkit.


Minden szép és jó volt, leszámítva azt, hogy a biciklimet nem vihettem be a park területére... és nekem, aki ennyire már elnémetesedett, ez nem esett jól :) és kénytelen voltam gyalogolni. (Másik rossz pontja a dolognak, hogy a fűre rá sem léphet az ember még ott sem, ahol több a gyermekláncfű, mint az érdemi rész.) De ha már egyszer eltekertem odáig, nem megyek el csak úgy! Megnéztem a park területén található Pagodenburgot (1.kép) és a Magdelenenklause-t (2.kép).

Az épület belsejében meglepő módon keleti motívumok dominálnak a szokásos nyugati művészet mellett.

Ennek az épületnek a környezetét pedig az utikönyvem írja le legjobban: "A 18. századi romantikus sóvárgás helyszíneit idézi..." Ohhh... :) Mindenesetre valóban szép helyen van.
Hát gyalog ennyit sikerült bejárnom a parkból. Legközelebb majd talán magába a kastélyba is bemegyek, nem csak kerülgetem.

Ez pedig bizonyíték arra, hogy még élek! :) Meg hogy az "önfotózást" még gyakorolnom kell...

Majd visszamentem a bicajomhoz, akit hát nem rajtakaptam! Bepasizott... méghozzá a legjobbat kapta el ;)
/otthon teljesen ilyen a bicajom van! :) Gepida Amszterdam 1928/

Majd, hogy ne maradjon ki a vasárnapomból egy tipikus bajor dolog, a közeli Hirschgarten felé indultam. Jól tettem! :) Az itt található Biergarten a város legnagyobb sörkertje. Főszezonban akár 10.000 vendéget is képes fogadni. Mellesleg a neve: Hirsch=szarvas Garten=kert; ebből adódóan valóban volt egy kisebb vadaspark része is, szarvasokkal. (A képen nem ez látható :) )


Én vettem egy igazán nagy Breze-t, fogtam az otthonról hozott szokásos vasárnapi Radlerem és leültem a parkban a plédemre. És néztem, ahogy a német nép minden négyzetmétert igyekez felhasználni focizásra... kicsik, totyorgók, nagyok, fiúk, lányok. Ez amúgy is minden parkra jellemző itt.
A híres-neves "Breze", a bajor perec. Több nyelvjárásban rengeteg neve van, de én ezt szeretem a legjobban. Mennyei volt az itt vásárolt perecem!!! Mint ahogy a képen, szépen meg volt repedve, enyhén sós volt, a külseje ropogós és a belseje meg istenien puha... hmm... (még jó hogy maradt belőle, gyors meg is eszem :) )

A park többi részén sportpályák voltak, dombocskák, játszóterek. Na és persze kijelölt grillzóna! A németek szeretnek grillezni... nagyon szeretnek.

Ezen a képen még nem is látszódik igazán mi volt a fa túloldalán! Tiszta füstben úszott minden és egy tűt nem lehetett volna elejteni, annyian voltak. Családok, nagy baráti társaságok, ismerősök, mindenki.

Szeretem az itten vasárnapokat. Valóban minden üzlet zárva, a családok együtt elmennek kerékpározni, görkorizni vagy éppen piknikezni, grillezni.

Német popzene - klasszikusok

Gondoltam így, a gyönyörű hétvége adtán Rátok fér egy kis zenei művelődés, méghozzá egy klasszikus, mindenki által ismert, retró bulikban közkedvelt nótácskával. (Nem, most nem Beethovenről van szó! :-) ) Csak hogy lássátok, hogy a német popzenének nem csak jelene és jövője van, hanem komoly múltja is!!! :-)

Külön felhívnám a figyelmet a korszak divatjának pontos szemléltetésére és a rendkívül érdekes, látványos effektek kivitelezésére. :-)

Elkezdtem....

.... varrni! :) Már egy ideje érik bennem egy "nagymama virágos kertje" technikával készült takaró gondolata. Mivel itt varrógépem sajnos nincs :( viszont varrnom ugyebár kell, ráadásul a napi több mint 1,5 óra vonatozás adtán még az időm is megvan rá, így nincs több kifogás! :) /Megj.: ez a technika csak kézzelvarrással történik/ A héten elkezdtem kivagdosni az otthonról hozott anyagjaimat és a sablont. Hát igen... még mindig imádok varrni! :) Egyszer majd - lehet évek múlva - ha kész lesz, akkor egy nagy, franciaágyra való takaró lesz. Úgy tervezem, ha már egyszer ennyit dolgozom vele, akkor kézzel is fogom megtűzni. (Hiszem ha látom!) Mondjuk csinálhattam volna kisebb hexagonokból is, de így is örülök majd neki, ha lesz elég kitartásom hozzá!


Még nincsenek összevarrva, mert nem tudom, hogy milyen elv alapján rendezzem el. (színátmenetes/össze-vissza?/

Mindenesetre jó móka az S-Bahnon mindennap varrni. És legalább az emlékeimet is belevarrom ebbe a takaróba... :)

Mi az újság?

Németéknél így lehet kapni az újságot az utcán:

Kinyitod a doboz fedelét, kiveszed az újságot, majd bedobod az árát(amire udvariasan megkérnek egy táblácskán). Amolyan bizalmi alapon működik a rendszer. Nem tudom hogy hogyan, de működik. De ugyanez igaz az üzletek elé kitett nem kevés értékű portékára is. Elveszed, bemész, kifizeted, majd hazabattyogsz. A metrón sem állja utad az ellenőrök serege, de ennek ellenére mindenki szorgosan lyukasztgatja a jegyét.
Nekem otthon mindez nagyon hiányzik: a bizalom a társadalom iránt. Bár lehet, hogy ennek hiánya magának a társadalomnak a szégyene... (náluk például simán el tudnám képzeni, hogy az összes újságot dobozostól, mindenestől ellopnák. Sajnos.)

Olympia Park

Vasárnapom egy kiadós dögléssel telt. Fogtam a kis motyómat és -mint egy igazi német- felpattantam a bicajomra és meg sem álltam az Olimpia Parkig. Vittem magammal egy pokrócot, enni-inni, olvasni és varrnivalót. Hogy igazán átérezzem a bajor "fílinget" Radlert vittem ki az ebédhez. (Itt lehet kapni Becks Radlert is :P ) És mint aki jól végezte dolgát a héten, letelepedtem a tópartra. Jó volt, szeretem az ilyen piknikes vasárnapokat.

Képek az Olimpia Parkról:

Ez volt a kilátásom a pokrócról.(fenti kép) Csak a pimasz ludak hiányoznak a képből.


Ezt a képet (fenti) talán már mutattam. Érdekessége, hogy a tó mögött átható un. "hegyet" a II. világháború müncheni romjaiból horták össze.
Tetején kilátó volt, így nem volt mit tennem, felmentem. Jól tettem :) Először is az egész park beláthatóvá vált, ami akkora, hogy csak panorámával lehetne fényképezni. Azt meg én ugyebár nem tudok. A képek fentről:

Ezen a képen a kilátó és főleg az olimpiai uszoda látható. Ugye milyen érdekes építészeti megoldás ez a sátras tető? Akkoriban, az 1972-es olimpia környékén ez egy óriási építészeti bravúrnak számított és szerintem a mai napig igen különleges látványt nyújt.

Ez az óriási sportcsarnok pedig az előző képtől számítva balra látható. A sátras tető alatti zöld székek teljesen beleolvadnak a környezetbe. Persze az egész épület közepén egy hatalmas tér van. Az egész számomra egy olyan egységes képet nyújt a zöld székekkel, az ívekkel és a mindezt körbevevő dombokkal, lankákkal, hogy nem is érezhető a vas és üveg anyagának idegensége. Éppen ellenkezőleg! Gyönyörű hely egy kellemes vasárnap eltöltéséhez.

A domb másik oldaláról másrészt tisztán ki lehetett venni a hófedte Alpokat!!! Hát nem "majestätisch"? Ahogy a németek mondják. (felséges, lenyűgöző)



Hát így telt a vasárnapom. :) Tervezem, hogy elmegyek az Alpokba, de ott még nagyon tél az úr. De május végén ez lesz az első dolgom! Egy un. BOB vonat egészen az hegyek lábáig elvisz, onnan pedig remélhetőleg busz vagy felvonó felvonszol engem is.

Így élek mostanság

Mint, ahogy többen tudjátok egy katolikus lánykollégiumban élek, nevezetesen a Sophie Barat-Hausban. Nem kell rögtön egy zárdára gondolni! A katolikus jelleg annyit takar, hogy időnként vannak misék a lakók számára. És hogy csak lányok vannak? Na és... Augsburgban jó néhány fiúval laktam együtt egy szinten, és nem tették szebbé a hétköznapjaimat, sőt. Egyedül ami kicsit szigorúbb, hogy van házi rend. Aminek minden pontjával egyetértek, kivéve eggyel!


A kollégium 2 fő szárnyból áll: egy un. Neubauból és Altbauból(képen), vagyis új és régi szárnyból. Én a régi szárnyban lakom. A különbség annyi, hogy valóban régi :) Fogalmam sincs mikor építették, de magas belterű (amolyan polgári jellegű), régi bútorokkal a folyosón, régi padlózat.

A szinten csak 3-an lakunk. Viszont van 2 könyvtárszoba, 1 közösségi terem, 2 WC, 1 konyha, 1 TV-szoba és egy piszok nagy aula. (Ne kérdezzétek minek, passz.)

Mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, ez a könyvtár...

... ez pedig a konyha. Alapvetően jó, csak az egyik csaj kínai és mindig büdöseket főz és sok helyet magának tud be.

Ez pedig a lépcsőház. Ugye milyen gyönyörű a korlát?

Na akkor jöjjön a lényeg: az én szobám :)
Tágas, kényelmes, de egyenlőre belakatlan. Bármit is csinálok, nem lesz otthonosabb. De talán majd idővel.
A kilátásom nem a legtökéletesebb: egy belő udvar ereszcsatornájára néz :) igazán különleges látvány!

Másik sarkon (jobbra haladok az ablaktól nézve). Ágy, kisasztal és egy falba beépített polc, ami persze tök üres, mert nincsenek felesleges mütyürjeim.

Amint látható, van vitrines szekrényem is. De hogy minek... nincsenek porcelán halaim, cicám meg hasonló szépségeim. :) Így itt tartom az apróságaimat, ami persze a rendetlenség gonosz látszatát keltheti. (De rend van végre!)

Hát itt tengetem napjaimat. Szeretek itt lakni, szerintem nagyon jól jártam ezzel a kolesszal, hisz nemcsak a belváros van közel, hanem az Englischer Garten is. Bicajjal meg pláne minden elérhető. Jaj, tényleg. a bicajomról is szerettem volna mutatni egy képet! Íme a vasparipám:

Kicsit (nagyon) rozsdás, kicsit (nagyon) régi a kereke de... én használom :)

A végére pedig egy kis ráadás: ;)

Ez vagyok én ma. Sokat változtam? :D Biztos az alpesi levegő teszi... ;)

Flohmarkt

Ma délelőtt Flohmarkton (bolhapiacon) jártam. Sikerült kifognom München legnagyobb bolhapiacát! :) Minden évben - ha jól tudom - csak egyszer rendezik meg, ugyanazon a nagy területen, ahol ősszel az Octoberfestet.
Nem tudom mennyire tudjátok, hogy milyen egy hasonló piac. Leginkább a zsibvásár kifejezés adja át az életérzést. (Otthon a piac túlsó vége ilyen.) A lényeg a lényeg, hogy ide minden vicket-vackot kihoznak a németek, ami otthon nem kell és eladják pár euróért. Szó legszorosabb értelmében kihordanak mindent: ruhát, biciklit, képet, porcelán kutyát, padláson és a vitrinekben talált bazárokat. Éppen csak rabszolgát nem árultak. :) (Bár nem tudtam bejárni az egészet... ki tudja!) Mindezt egy óriási területen képzeljétek el, melyek végén persze ott az elengedhetetlen az óriáshinta és a hasonló, általam utált sok-sok hülye játék.


Talán érzékelhető a terület nagysága. Az idő sajna nem túl jó, el is áztam hazafelé. Bezzeg most meg süt a nap.

Képek még:







A végére pedig egy kis gyöngyszem, szemléltetve, hogy a németek igencsak szeretik a giccset :)


Én amúgy vettem 2 fonott kosarat a motyóimnak, egy DVD filmet és egy kis terítőt.
Igyekszem otthonosabbá tenni a szobám. Amint elfogadható állapotba kerül, mutatok a szobámról és a koleszről is képeket ;)

Szép hétvégét mindenkinek! :)

Német popzenei kalauz III. - Die ärzte

Német popzenei kalandozásunk következő állomásához érkeztünk. A méltán népszerű zenekar igazán fülbemászó dalocskákkal szórakoztatja a jónépet. Fogadjátok sok szeretettel így, a hétvége beköszöntével! :)
Akkor jöjjenek az orvosok...
(A második csak erős idegzetűeknek! Én szóltam. )





(Ha nem jön be, akkor szóljatok!)

Dolgos hétköznapok - avagy (állítólag) ilyen a felnőttek élete :)

Túl volnék a 2. munkanapomon is. Hát mit is mondjak... kivagyok rendesen, hiszen halmozottan nehézkés a kezdetem: nem elég felfognom, hogy kelet-európai vidéki leányságom ellenére (akinek a városában csak busz közlekedik) egy nyugati nagyváros tömegközlekedését és magát a nagyvárosi jelleget kell megszoknom, mindez tetézve azzal a közismert ténnyel, hogy itt németül kell beszélnem. Ehhez csatlakozik, hogy előtte nem igazán dolgoztam 8 órában, pláne nem németül. Mivel eleve arra is kell koncentrálnom, hogy megértsem a közel sem szótagolt gyorsaságú utasításokat, majd az elvégezni egy német billentyűzeten, német Windows-zal, hát nem mondom, hogy nem fáradok el a nap végére. Ja és kb 1 órára van a munkahelyem a kolesztól, egyedül vagyok és nekem kell vásárolni, főzni, mosni... Azt hiszem ezt nevezik mélyvíznek! :) :) :)

Mielőtt elkezdenétek sajnálni és toborozni a mentőcsapatot, azért elárulom, hogy közel sincs nekem olyan rossz dolgom itt! Csak hát minden kezdet nehéz ;)

A munkám Holzkirchenben található, az egyik ottani nyelviskola irodai gyakornoka vagyok. Holzkirchen Münchentől délre, kb 35 km-re lelhető fel a térképen. (A vonatról mindennap látom a havas Alpokat :) ) A cég kiscsoportos ill. egyéni órákat ad, nem is kevés pénzért. (pl. 20X45 óra 650 Euró) A másik fontos profiljuk gyerekek nyelvi táboroztatása. Egy un. GLS nemzetközi hálózaton keresztül a világ minden részéről érkeznek 12 és 17 év közötti gyerekek. (Pl.: jön egy mexicói gyerkőc) Ezen a nyáron 4 tábort bonyolítanak le, melyek kitöltik az egész nyarat. Josefstalban, Burg Schwaneckben, Spitzingsee mellett táborban, ill Holzkirchenben családoknál tanítanak a gyerekek főleg a német nyelvet és a németeknek angolt. Mesélték, hogy magyar nem szokott jönni. Hát ezért: 3 hét 1990 Euró... mondjuk ebben benne van minden. (Nekem majdnem ennyi az 5 havi ösztöndíjam :) )

Na itt jövök én, és a többi gyakornok a képbe. Jelenleg a jelentkezők, ott dolgozók adatait dolgozzuk fel különböző számítógépes programokon keresztül. Amikor pedig beindul a nagyüzem (június elején), akkor el kell menni a gyerekért a repülőtérre, vezetni az adminisztrációt, segíteni előkészíteni a tábort (amik nem mellesleg mesés helyen vannak) valamint én leszek felelős a pénzügyekért: könyvelnem kell a bevételeket, kiadásokat. (Aki most meghökkent, annak mondom: nem kell belemennem a szlaszámok rengetegébe! :) ) Igazából meglepődtem, hogy mennyire megbíznak bennem és fontos dolgokat bíznak rám, annak ellenére hogy nem beszélem anyanyelvi szinten a németet és még sosem láttak előtte. Ezen felül nagyon hasznos, hogy az alapvető irodai eljárásokat, gépeket használatát elsajátíthatom. (Megj.: nem kell se kávét főznöm, se takarítanom) nem utolsó sorban mindezt németül.
A légkör nagyon kellemes, fiatalos a csapat. Aki alapvetően az én "főnököm", ő annyi idős szerintem kb mint én. Egy sráccal vagyok együtt -aki szintén most kezdett- és még mielőtt megkérdezné valamelyik kedves barátosném: nem, egyáltalán nem jóképű, és nem is az esetem (hiába, nem tudok elszakadni a magas, hosszú-göndör-barna hajú ideálomtól ;) ) De kedves és segítőkész, ami nekem nagyon jól jön néha.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha kiváncsiak vagytok a cégre, vagy szeretnétek képeket, katt ide:

Hű, most nézem milyen hosszú is lett ez a bejegyzés :) Legközelebb csak a hétvégén jövök!

„Die Weltstadt mit Herz”

München mottója: "A város, aminek szíve van" És hogy ez mennyire igaz, azt maga az Englischer Garten bizonyítja. Németország (egyes helyeken úgy írják, hogy a világ) legnagyobb városban található parkja (373 hektár). Egy nagyobb tóval, kanálisokkal, az elmaradhatatlan sörkertekkel, rengeteg madárral és sok-sok zölddel... :) No, de a szavak nem adják át mindennek a szépségét, jöjjenek hát a képek!
Kleinhesse-locher See Háttérben mi már, mint egy sörkert. :)
Ez pedig maga sörkert.

Hihetetlen, hogy a bajorok még a Chinesischer Turm-ot (kínai torony) is képesek voltak sörkerti elemmé változtatni. Ez egy másik, szintén ebben a parkban található sörkert. Az emeleten rezesbanda húzza a nagyérdeműnek, hogy jobban essen a sör.

Sörkert II.
Maga a park. Nem tudom mennyi jön át a képen, de rengetegen voltak vasárnap a parkban. Állítólag egy szép derűs napon akár több mint 100.000-en is itt töltik szabadidejüket.
A háttérben a dombocskán a Monopteros áll. 1837-ben építették egy görög templom mintájára.

Ja és persze a ludak, akik közvetlenül a napozó emberek közt sétálgatnak.

Ilyen is van itt.

Az Olimpia Parknak egy külön postot szeretnék szánni, hisz annyi minden van ott is.

Német popzene - Csak neked Éva!!! :)

Amolyan német "Kistehén", még a rádió is leadja...

A 2. családi nap

Szombaton ismét nyakunkba vettük a várost. Kisebb-nagyobb zökkenővel (a hülye magyar térkép volt a hibás!) eljutottunk a Westparkba, ahol megnéztük az un. Asia kertben a Kínai és Japánkertet, Thai és a Nepáli pagodát. Az utóbbi előtt megcsodálhattunk egy (talán) indiai eljegyzési szertartást. Igazán szép volt; mindenki az "ünneplős" indiai ruhájában, majd a pár feltett egymás homlokára egy-egy vörös pöttyöt. És mindenki örült :)
A parkot egyébként az 1983-as Nemzetközi Kertkiállításra készítették. Ma pedig a kedvenc kirándulóhelyek egyike. Halkan megjegyzendő, hogy München e részén a lakosok 40%-a bevándorló, így a park is hasonló tisztasági fokkal rendelkezik...

Majd bementünk a városba, ahol sikeresen többször belebotlottunk különböző tüntetésekbe, többek közt neonáciba... (szabad véleménynyilvánításért tüntetett pár suttyó gyerek, feketében, lezárva a fél város... mi ez ha nem maga a szabadság?no comment) A bajor rendőröket meg nem kellett félteni. Rengetegen voltak és durván felkészülten. (De a SÜN!SÜN! formációval nem találkoztunk :) ) Ja és közben persze a fél város a focidrukkerektől volt hangos, akik jó pár rekesz elfogyasztásával futottak be a vonatállomásra.

Hogy igazán meglássuk milyen a bajor sörkultúra, elmentünk a Hofbräuhausba. (Ahol egyébként Hitler az 1923-as sörpuccsal igyekezett átvenni a hatalmat. Sikertelenül.) Sajna a gép merülőben volt erősen így csak pár képet készítettünk, de majd egyszer még visszamegyek és kattintok párat. Münchenben ez kihagyhatatlan!

Bayernban nincs olyan, hogy megiszol egy pohárka sört. Itt vagy iszol rendesen, vagy be se ülj egy Biergarten-be (sörkert)! A legkisebb kiszerelés fél liter, de igazából a literes (képen) az igazi. (Amit rongyos 7 euróért meg is kapsz.) Ja és persze az elmaradhatatlan Radler! Itt gondolnak a hozzám hasonlóra, akik nem szeretik a túl erős sörízt. A Radler sör, citrommal összkeverve (képen). A nagyon kellemes, hűsítő italt főleg hölgyek nagy kedvence. (És az enyém is! :P) Bár mellékesen megjegyzem, hogy valahogy itt a síma, original sör is jól tud esni. Nem tudom, hogy más-e vagy csak az én agyam alkalmazkodott a környezetéhez. :)


Majd folytatva a bajor gasztronómiában való elmerülést, elmentünk a Löwenbräugartenbe, ahol degeszre ettük magunkat :) :P Hát, az én ízlésvilágomhoz nagyon közel állnak a bajor specialitások!hmmm, nyammm...

(csak hogy csorogjon a nyálatok :) )
Itt ettünk.

Este még összeszedtük magunkat és kerültünk egyet az Englischer Gartenben. De az már egy más történet... majd legközelebb.

Sok locsolkodót mindenkinek! :) /itt ez nem hagyomány/